interested in...

Ezt most találtam, és kedvet kaptam hozzá!!

Igaz van egy kis lemaradás hiszen már hetedike van, úgyhogy iparkodom kell.

Egy esős, borongós napon mégis mit lehetne csinálni??

Én fogtam magam és végig néztem a Harper’s Island mind a 13 részét, olyan kettő körül kezdtem el, éjfélre végeztem is vele. Közben majszolgattam, és ittam a fini kakaómat.

Néha néha azért elgondolkodtam közben, hogy érdemes e még megvenni a sokadik a rövid nacit, vagy a pólót amit még kinéztem. Háát lehet hogy nem…egyébként semmi bajom sincs az esős idővel, pedig emlékeszem régen ki nem állhattam, milyen érdekesen változunk. Lett is egy kedvenc képen tegnap:

Visszatérve a sorozathoz.:

A kis 13 részével, nekem pont aktuális. Egy egy vicces sorozat közé, szeretek beilleszteni egy csupán egy évadot megélt, hátborzongatóbbat. A Harper’s Island pontosan ilyen. Volt benne romantika, titok, sok csavar, gyönyörű helyszín. A tartalmát illetően: Egy hely ahol 7 éve, 6 embert brutálisan meggyilkoltak. A szereplők mind ismerik a történetet, az áldozatok gyermekeiről, ismerőseiről, barátairól van szó. Éppen esküvő készül, csak a a happy end elmarad..

Teljesen követhető szálak, szerethető szereplőkkel, de valami mindig kiderült, és nem volt olyan rész, ahol minimum egy halott ne lett volna. Persze kezdetben zavaró volt, hogy meghalnak emberek, és még csak észre sem vette senki. Egész jól fenntartja az érdeklődést. Nem akartam rögtön kideríteni ki a gyilkos, de ügyesen alakítgatták úgy a szálakat, hogy az bárki lehessen, és végül az lesz akire végképp nem számított senki…Mondjuk Agatha Christie (Tíz kicsi néger) jobban érti a dolgát, mégsem panaszkodtam. 🙂

Végül is nem szeretnék róla többet mondani, aki ez alapján kedvet kapott hozzá, had tudja maga megítélni, és átélni a sorozat eseményeit. Én ajánlom, de nem vagyok kritikus! 🙂

Ha már a J-albumhoz kapcsolódik ez a blog, akkor illik is beszélnem róla! 🙂

Még soha nem fogalmaztam meg magamban miért is indítottam. Talán vágytam egy kicsit más jellegű facebookosdira, mert túl sablonos, unalmas, és hiába a 400x ismerős, maximum ha tucattal van kommunikációm. Szeretem a szépet is, mindig keresem azokat a dolgokat amik túlszárnyalják a mindennapokat, segítenek a relaxálásban, és bár nem szeretem ezt a szót, de inspirálnak is. Szeretem a képeket, a fotókat. Szeretek én is fényképezni,  szeretem azt is ha engem fotóznak, de az nem mindig sikerül az elképzeléseimnek megfelelően. Ahol lakom és a környéken túl sok szép nincs, ezért is mentegettem le mindig is a képeket az oldalakról. De ugye annak mi értelme van, ha ott kuksolnak egy mappában, vegyülve?! Hát nem sok. Ezért gondoltam, hogy albumba rendezgetem őket. Jó sok mappa összegyűlt, mert azon kívül, hogy szép képek, annyi pillanathoz passzolnak, és sok mindent kifejeznek, amit mondjuk nincs kedvünk szóban elmondani, ezért is jött létre a J-album. Amúgy sem vagyok olyan bőbeszédű ha magamról van szó, gondoltam akkor beszéljenek a képek helyettem. A J-albumnak 92 követője van, persze nem ennyi az aktív tag, de gondolom a képek posztolgatása, különösebb magyarázat nélkül túl sokáig nem tarthatja fent az érdeklődést, monotonná válik, és a képek sem érik el a kívánt hatást egy idő után, mert egy kaptafává válik az egész. Ezért is kell mindig új album ötletekkel előállni. Ez egyébként zsigerből is jön, hogy éppen mihez van kedvem, milyen ingerek érnek, mit szeretnék kifejezni. Vannak olyan jellegű albumok is amik negatívabbak, de olyat ritkán posztolok, ha nem is éppen vág tetőfokára a hangulatom, nem szoktam mások orrára kötni! 🙂 Nem tudok semmilyen szabályt arra, hogy mennyire vannak levédve ezek a weheartit, vagy favim.com, wheretoget, tumblr és a stb oldalak képei, de ahol tehetem megjelölöm a forrást, nem vágom le a képről, vagy hagyom a leírást. Igazából mindenki ezekről az oldalakról töltöget, de ugye nem vagyunk egyformák és szerencsére, nem sokszor futottam bele ugyanabba a képbe, más helyeken, blogokon. Egyetlen egyet sajnálok, hogy a mozgóképek nem megjeleníthetően, de talán majd itt.

Még nem tudom pontosan, hogy a képek, s maga a blogposztok, hogy férnek meg egymás mellett, de majd kiderül! 🙂

Nézzétek meg a linket hátha tetszik: J-album

Még egy bad-es bejegyzés, utána abbahagyom, ígérem 😀

Amióta nyár van nem is szárítottam hajat. Ráfoghatjuk, hogy a beach hair hatás elérése érdekében, de persze ez nem igaz. Egyszerűen lusta voltam, és olyan jól hűsített. Másnap reggel izgatottan állok mindig a tükör elé, hogy vajon milyen lett…háát nem mindig olyan amilyet reméltem. Persze vigasztalhatom magam, hogy egy beach hair-nek nem is kell tökéletesnek lenni, vagy hogy a direkt erre kifejlesztett sós vízi kencék sem érik el mindig a várva várt hatást, de ettől a bad hair az bad hair.

Észrevettem, hogy szárazabb is a hajam mint szokott. Gondolom a meleg, és az UV sugarak sem éppen a jó hatásukat fejtik ki rajtam nap mint nap. Nem beszélve a hajvasalás, és a hajsütés ártó szándékairól.

Én amúgy Avonos termékeket használok a hajamra Naturals termékekkel kezdtem, de leragadtam az Advance Techniques termékeknél, legújabb kedvencem az arginint és keratint tartalmazó hajerősítő samponja. Sima könnyen kezelhető erős haj. Sajnos a meg nem szárítás hátránya hogy korpásodik a fejbőröm, így felváltva használom a két sampont. Hajvégápoló szérum sem árt sosem, főleg a magas hő miatt keletkezett károsodások miatt. Éés a hajhab, kifogyóban de nem is veszem újra szerintem. Fura állagú hab, ragadós- tehát nem csak a hajam, de én is ragadok tőle még két kézmosás után is. Persze a hajamnak jó illata lesz, de más funkciójával nem büszkélkedett a hajamon.

Amit mindenképpen be kell szereznem: (szívesen várom a tippeket, nem vagyok jártas ebben!)

* hővédő!!!

* hajhab: formázás-dúsítás

Addig is egy kis DIY ötlet beach hair-hez! 🙂

Nem terveztem, hogy rögtön az elején ilyen jellegű poszttal jövök, de hát ha egyszer úgy kell fel az ember, vagy úgy alakul a napja, akkor nincs mit tenni, olyan dolgokra kell koncentrálni amik elterelik a figyelmét a jobb irányba.

1. Segíthet egy barátnő.

2. Segíthet egy kis vásárlás.

3. Segíthet a kedvenc sorozatunk.

4. A virágok, nálam mindig beválik.

5. De néha elég egy kis magány is.

Én éppen ezt alkalmazom, nah és írok, akkor van egy bónusz tipp is, ÍRJUK KI MAGUNKBÓL! 😉

Egyelőre annyit tudok, hogy írni szeretnék. Mindig is szerettem, mindig is volt bennem effajta késztetés. Sosem tudtam olyan mélységekig lemenni, amennyire szerettem volna, de azt nem is kell eröltetni. Még az összkép sem állt össze a fejemben, egy embert annyi minden érdekelhet, hogy tudnék kiválasztani egyet, ha engem is sok minden érdekel?!Majd kiforr, majd utat tör magának valami és majd összeáll egy egésszé!